„Amikor aztán Mózes leszállt a Sínai hegyéről, kezében a bizonyság két táblájával, nem tudta, hogy ragyog az arca az Úrral való beszélgetés miatt. Áron és Izrael fiai azonban meglátták, hogy sugárzik Mózes arca, ezért féltek a közelébe menni. Ő azonban hívta őket. Erre Áron is, a gyülekezet fejedelmei is odamentek hozzá. Miután velük már beszélt, odamentek hozzá Izrael fiai is mindnyájan, és ő megparancsolta nekik mindazt, amit az Úrtól a Sínai hegyén hallott. Amikor aztán befejezte beszédét, fátyolt borított az arcára. Ezt mindig levette, ha bement az Úrhoz, hogy beszéljen Vele, addig, amíg ki nem jött. Akkor aztán elmondta Izrael fiainak mindazt, amit az Úr parancsolt neki. Amikor kijött, látták, hogy sugárzik Mózes arca, ő azonban ismét eltakarta arcát, amikor hozzájuk szólt.’ (2Móz 34:29-35)
A téli időszakban bárkivel előfordulhat, ha nincs elég meleg a lakásában, akkor vacog a foga. Ugyanez az érzés foghat el, ha megijedünk egy ijesztő dologtól vagy eseménytől. Vacoghat a fogunk talán a félelemtől és az aggódástól is. Izráel egész népe is megriadt Mózes látványától.
Miről is van szó? A történet előzménye szerint Mózes felment a Sinai hegyre Isten közelségébe, hogy átvegye az írott törvényeket a népe számára. Mivel az ő elvárásuk szerint későn jött vissza Mózes, ezért istenszobrot készítettek maguknak és azt imádták. Ennyit jelentett a nép türelmetlensége, amely bűnbe vitte őket. Milyen a mi türelmünk, ha Isten nem a mi időszámításunk szerint válaszol a kéréseinkre? A nép engedetlenségnek az lett a következménye, hogy Mózes lejött a hegyről és felindulásában összetörte a kőtáblára vésett Isten üzenetét. Ezek után azt látjuk, Istentől kapnak egy újabb esélyt kapcsolatuk rendezésére. Így ment fel újra a hegyre Mózes, hogy ismét átvegye Istentől az ő üzenetét, szeretetének kifejezését. De ami utána történt, azt senki se tudta magában elkönyvelni. Olyan rendkívüli dolgot láttak, amit előtte soha, Mózes arcának a bőre ragyogott. Ma úgy fogalmaznánk meg. hogy szavak nélkül is beszél az arcunk. Ahhoz, hogy rólunk is hasonlót lássanak és érezzenek, töltsünk minél több időt Istennel. És akkor a boldogságtól sugározni fog az arcunk. Ehhez nem kell arcunkat kisminkelni, hanem természetes lesz arcunk ábrázata. Meglátják és megérzik kivel töltöttünk az időnket. Általában, ha öröm ér bennünket, meglátják az arcunkon; azt is ellenkezője történik velünk. Mózes arcát letakarták annak sugárzása miatt. Mózes ragyogó arcán keresztül Isten dicsősége tükröződött. Mózes arcának a befedése által beszélt Istennel. Nekünk nem kell eltakarni arcunkat, hogy vele beszélgessünk. Csak odaszánt idő és szív kell hozzá.
Gondolkodásunk elsötétül, ha nem jövünk Jézushoz. Imádkozzunk, hogy ez a „takaró” eltűnjön magunk s mások arcáról, és örömmel beszélgessünk a szabadságot adó Urunkkal. Minden egyes percben, amikor Istennel vagyunk közösségben, mi is elváltozunk, és egyre jobban hasonlítunk hozzá. A Szentlélek elevenítsen meg számunkra minden részt a Bibliában, amit olvasunk.
(Majnár Zsolt, 2015. február 13.)
Elhangzott 2017. 04. 21.