„Akkor Nehémiás királyi helytartó és az írástudó Ezsdrás pap meg a léviták, akik magyaráztak a népnek, így szóltak az egész néphez: Az ÚRnak, a ti Isteneteknek szent napja ez. Ne gyászoljatok, és ne sírjatok! Ugyanis az egész nép sírt, amikor hallgatta a törvény szavait. Majd ezt mondták nekik: Menjetek, egyetek jó falatokat, igyatok édes italokat, és juttassatok belőle azoknak is, akiknek nincs, mert a mi Urunknak szent napja ez. Ne bánkódjatok, mert az ÚR előtt való öröm erőt ad nektek!” (Neh 8:9-10)
Ha megnézzük a történet hátterét, arról veszünk tudomást, hogy Izráel népe hazatért a hosszú fogságból és keresi a helyét a saját hazájában. Ebben az időben kerül újra előtérbe az akkori Szentírás, amely Mózes öt törvénykönyvéből állt.
A nép meghallva Isten beszédét, lelkesen fogadta azokat. Mely úgy nyilvánult meg számukra, hogy kezüket felemelték és ’Áment’ mondtak a törvény szavaira. Bárcsak a mi életünk is megtelne ilyen örvendezéssel, amikor hallgatjuk vagy olvassuk Isten beszédét! Hogyha valaki nem talál benne ilyen boldogító és felemelő érzést, azt a keresése vagy érdeklődése rossz irányba viheti el. A Bibliából minden titok megismerhető, Istenről, a kegyelemről és az emberről. Ebben kell előbbre jutnunk! Az apokrif („elrejtett”) iratok vezettek és vezetnek el a rossz tudáshoz, a tudás pedig hatalom. A hatalom pedig nem viseli el a tudást, ezért ostoba, sötétségben tartja az embereket. A katolikusok a bibliai korban keletkezett kánonba fel nem vett iratokat nevezik apokrifeknek. Ami nem került bele a kánonba, azt nem lehetett nyilvánosan olvasni. Az volt kánon értéke, amikor kiválogatták a sok szerző által írottak közül a hiteles írásokat. Ez volt a mérce, amely meghatározta az igazi forrásokat. A mai ember kíváncsiságára figyelve elkezd keresni olyan dolgokat, amiktől Isten meg akar kímélni bennünket. Az Isten azért tilt el előlünk bármit is, mert tudja, hogy az kárunkra van és meg akar óvni attól mindannyiunkat. Az ember kíváncsi természetű és elmegy olyan területekre, ahová nem volna szabad elmennie.
A törvény felolvasása az embereket mélyen megrendítette. A távolság Isten törvényei és saját cselekedeteik között olyan világosan tudatosult bennük, hogy hangos sírásra fakadtak. A törvény valódi célja az öröm megélése. Isten meghatározza azt is, hogyan kell ünnepelni. Az öröm oka, hogy Isten világos utasításokat adott népének – és ez annak a jele, hogy a népe nem közömbös számára. Adja meg számunkra Urunk, hogy mi is ilyen lelkesedéssel és örömmel fogadjuk az ő beszédét, a Szentírás szavait!
(Majnár Zsolt, 2014. augusztus 9.)
Elhangzott a Baptista Rádióban 2014. október 30-án, 2015. szeptember 23., 2016. 12. 22.