„Amikor Ezékiás király szolgái megérkeztek Ézsaiáshoz, így szólt hozzájuk Ézsaiás: Mondjátok meg uratoknak: Így szól az ÚR: Ne ijedj meg azoktól a beszédektől, amelyeket hallottál, amelyekkel káromoltak engem az asszír királynak a szolgái. Íme én olyan lelket adok bele, hogy hírt hallva visszatérjen országába. Saját országában pedig kard által ejtem el… Ezékiás átvette a levelet a követek kezéből és elolvasta.
Életünk egyes szakaszainál gondoljunk a múltbeli tévedéseinkre. S akkor belátjuk rengeteg dolog bárcsak ne történt volna meg velünk. Isten még a feltételeket is megteremti a szívük megváltozásával ahhoz, hogy Izráel népe megtartsa törvényeit. Ezek a feltételek előttünk is adottak, de mennyire figyelünk ezekre a szavakra?
„Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés, kérjétek tehát az aratás Urát, hogy küldjön munkásokat az aratásába.” (Lk 10:2)
Jó látni az aranyszínű búzakalász learatását, a termés újbóli betakarítását. Hálásak vagyunk érte, hiszen Isten gondoskodik rólunk, amikor a mindennapi kenyér megszerzésére gondolunk. Ugyanígy szükségünk van a lelki aratás elvégzéséhez is.
„Megkérdezte Saul az URat, de az ÚR nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrimmal, sem a próféták által.” (1Sám 28:6)
Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, ki így, ki úgy. Mit teszünk a kudarcok után, ha semmi se jön össze az életünkben? Az is lehet, kétségbe esünk, mint Saul. Volt már olyan érzésünk, hogy még az Isten se válaszol a kérdéseinkre? Mit lehet tenni ilyenkor?