vágy

„Saul pedig az Úr tanítványai elleni fenyegetéstől és öldökléstől lihegve elment a főpaphoz, és leveleket kért tőle Damaszkuszba a zsinagógákhoz, hogy ha talál olyanokat, akik az Úr útjának hívei, akár férfiakat, akár nőket, megkötözve vihesse azokat Jeruzsálembe. Útközben azonban, amikor éppen Damaszkuszhoz közeledett, hirtelen mennyei fény villant fel körülötte, és amint a földre esett, hallotta, hogy egy hang így szólt hozzá: „Saul, Saul, miért üldözöl engem?” Ő pedig megkérdezte: „Ki vagy, Uram?” Az így válaszolt: „Én vagyok Jézus, akit te üldözöl.” (Csel 9:1-5)

Ekkor megkérdezték tőle:„Mit tegyünk, hogy Istennek tetsző dolgokat cselekedjünk? Jézus ezt felelte nekik: „Az az Istennek tetsző dolog, hogy higgyetek abban, akit ő küldött” (Jn 6:28-29)

            Az idézett párbeszéddel azután találkozunk, miután az emberek sorban álltak a kenyérért és azzal jóllaktak. Ezután megelégedettek lettek a testi táplálékkal. Vagy még sem? Talán rájöttek arra, nekik többre van szükségük.

„Megkérdezte Saul az URat, de az ÚR nem válaszolt neki sem álomban, sem az úrimmal, sem a próféták által.” (1Sám 28:6)

            Mindannyian boldogok szeretnénk lenni, ki így, ki úgy. Mit teszünk a kudarcok után, ha semmi se jön össze az életünkben? Az is lehet, kétségbe esünk, mint Saul. Volt már olyan érzésünk, hogy még az Isten se válaszol a kérdéseinkre? Mit lehet tenni ilyenkor?