„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir 17:22-24)
Életünk egyes szakaszainál gondoljunk a múltbeli tévedéseinkre. S akkor belátjuk rengeteg dolog bárcsak ne történt volna meg velünk. Isten még a feltételeket is megteremti a szívük megváltozásával ahhoz, hogy Izráel népe megtartsa törvényeit. Ezek a feltételek előttünk is adottak, de mennyire figyelünk ezekre a szavakra?
„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir 17:22-24)
„Ha testvéred, anyádnak a fia, vagy a saját fiad, leányod, kedvelt feleséged vagy testi-lelki jó barátod titokban így csábítgat: Menjünk és tiszteljünk más isteneket, akiket nem ismertél te sem, atyáid sem, azoknak a népeknek az istenei közül, akik körülötted vannak, akár közel, akár távol, a föld egyik végétől a föld másik végéig, ne engedj neki, és ne hallgass rá, ne szánd meg, ne kíméld és ne mentegesd azt.” (5Móz 13:7-9)
„Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.” – (Ézs 50:5)
„Az én Uram, az ÚR, megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.” – (Ézs 50:5)
Az ézsaiási idézetben a tanítvány és a mester kapcsolatáról olvasunk. Arra utal, hogy a jó tanuló elfogadja tanítója szavait és bölcsen megcselekszi azt. De azt is feltételi, hogy lehetnek engedetlen diákok. S hogy mivel jár ez? Az engedelmes tanuló korán felkel és másokat bátorít. Aki erre nem kész, az másoknak is árthat viselkedésével. Te melyik csoportba tartozol?
„Az ÚR meghallgatta Illés szavát, a lélek pedig visszatért a gyermekbe, és az föléledt. Ekkor Illés fogta a gyermeket, levitte a felső szobából a házba, odaadta az anyjának, és ezt mondta Illés: Nézd, él a fiad! Az asszony így felelt Illésnek: Most már tudom, hogy te Isten embere vagy, és hogy igaz a te szádban az ÚR igéje!” (1Kir 17:22-24)