„De a király ezt felelte Araunának: Így nem! Csak áron veszem meg tőled, mert nem akarok ingyen kapott áldozatot bemutatni Istenemnek, az ÚRnak. Megvette tehát Dávid azt a szérűt és a marhákat ötven ezüst sekelért. És oltárt épített ott Dávid az ÚRnak, és égőáldozatokat meg békeáldozatokat mutatott be. Az ÚR pedig megengesztelődött az ország iránt, és megszűnt a csapás Izráelben.” (2Sám 24:24-25)
Úgy gondolom, hogy sokan vannak, akik a különböző áruházak termékbemutató újságait olvassák. Keresve melyik boltban olcsóbb egy-egy kiválasztott árucikk. Akár az élelmiszerek között, melyik termék az, ami azért olcsóbb, mert nemsokára lejár a szavatossága.
Ezeken gondolkozva kérdésem az, ha az Úrnak akarunk bemutatni egy áldozatot; azt keressük melyik az olcsóbb, amiből nekünk kevesebb odaszánásunk van? Vannak olyan élelmiszer cégek, akik a már lejáróban levő termékeiket osztogatják ingyen. Gondolom, ez által is reklámozzák a termékeiket. Emlékszünk a Bibliából Anániás és Szafira történetére. (ApCsel 5:1-11) Anániás igyekezett a gyülekezet előtt azt a benyomást kelteni, hogy ő a közösségnek adta az egész vagyonát. Ezzel a hazugsággal megsértette Istent. Rosszul viszonyult az Istentől kapott anyagi javaihoz. Többször találkozhatunk a kétértelműség használatával. Menyire vagyunk őszinték Istenhez az anyagi életünkben? Megadjuk-e neki, amit őt illeti, és milyen lelkülettel tesszük azt? Dávid életét figyelve az idézett szentírási hely segítségével, az látható, hogy Arunától nem fogadja el a neki felajánlott áldozatokat. Dávid király nem akar ingyen áldozatot bemutatni Istennek. Igaz, megtehette volna, csak az már neki nem áldozat. Szerintem ez így van a mi életünkben is. Attól válik bármi számunkra Isten felé áldozattá, ha annak a hiányát megérezzük akár pénztárcánkban, akár életvitelünk bármelyik részében. Ismerjük azt a mondást: „A tetteink hangosabban beszélnek, mint a szavaink.” Ne akarjunk bajba kerülni az őszinteség kérdésében. Könnyű úgy adakozni, ha nem érezzük meg annak hiányát.
Egy könyvben olvastam: „A megújulás kulcsa nem más, mint önmagunk teljes odaszánása. Oda kell szánnunk önmagunkat, minden lelki, szellemi adottságunkat, és az összes anyagi javainkat.” Isten formálja át gondolkozásunkat és életünket, ha nem megfelelő módon cselekszünk az áldozat tekintetében. Gondoljunk Jézus helyettesítő és önfeláldozó áldozatára.
(Majnár Zsolt, 2015. május 23.)