Aki közel van, 2016. 06. 06.

Submitted by remenyseg on sze, 08/31/2016 - 16:34

 

 

„Nádáb és Abíhú, Áron fiai, fogták a maguk, szenes serpenyőjét, tüzet tettek bele, füstölőszert raktak rá, és idegen tűzzel áldoztak az ÚR előtt, amilyet Ő nem parancsolt nekik. Ekkor tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az ÚR színe előtt. Mózes így szólt Áronhoz: Erről beszélt az ÚR, amikor azt mondta: A hozzám közelállókon mutatom meg, hogy szent vagyok, és az egész nép előtt, hogy dicsőséges vagyok! Áron némán hallgatott.” (3Móz 10:1-3)

 

            Azt szokták mondani, hogy aki közel van a tűzhöz, az melegszik. Most a házasság hete van, amikor ezeket a gondolatokat megfogalmazom. A házasságot lehet építeni és lehet rombolni is. A legfontosabb szavak, amelyeket használnunk kell: köszönöm, bocsánat és szeretlek.

            Áron fiai közel voltak Istenhez, de amikor hibáztak nem ismerték el, nem kértek bocsánatot és nem fejezték ki szeretetüket Isten felé. Ha valaki rossz irányba indul, a hegyes útszakaszon könnyen szakadékba eshet. Fontos betartani az útjelző táblákat, hogy el ne tévedjünk. Az idézett két személy mindenről tudott és mégis rosszat cselekedett. Kisgyerekeknek szoktuk mondani: „Ne játssz a tűzzel, mert megéget.” Lehetnek olyan engedetlen gyerekek, akik csak azért is kipróbálják. Amikor rájönnek a saját hibájukra, hogy megégetik a kezüket és így megtanulják, ezzel nem szabad játszani. Áronnak ez a két fia is engedetlen volt, amikor az Úr előtt szabálytalan tűzáldozatot mutattak be, amely nem volt előírva számukra. Akár tudatlanságból, akár beképzeltségből idegen tűzzel áldoztak. Talán olyan szenet tettek a szenes serpenyőbe, ami nem az oltárról származott vagy nem megfelelő időpontban mutatták be az áldozatot. Az is lehet, hogy be akartak menni a szentek szentjébe, amit a főpap évente egyszer tehetett meg. Egy parancs megtiltotta a papoknak, hogy „bort és részegítő italt” igyanak, amikor bemennek a szentélybe. Akárhogy is történt, Isten akaratával ellentétes dolgot tettek. Gondolkozzunk el azon, milyen lelkülettel jövünk Isten közelségébe akár az otthoni csendességünkben, akár a gyülekezetbe való elmenésünk által. Istennel nem lehet játszani.

            Azt tanuljuk meg, Isten közelében megtisztulunk, megszentelődünk vagy engedetlenségünk miatt büntetésben részesedünk. Melyiket választjuk? „Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata. Ne részegeskedjetek, mert a borral léhaság jár együtt, hanem teljetek meg Lélekkel, mondjatok egymásnak zsoltárokat, dicséreteket és lelki énekeket; énekeljetek és mondjatok dicséretet szívetekben az Úrnak.” (Ef 5:17-19)

 

(Majnár Zsolt, 2015. február 14.)

 

 

https://www.mixcloud.com/BaptistaKlasszik/%C3%A1h%C3%ADtat-majn%C3%A1r-zsolt-aki-k%C3%B6zel-van-2015-04-30/